Hírek


Speciális tájékozódás és közlekedés
2016. december 20. 10:34
2016. 12.13-án a Tűzoltó II. képzésünkön résztvevő egyik szakaszunk részére különleges, oktatási tematikánkban eddig még nem szereplő ismeretek elsajátítására biztosítottunk lehetőséget.

Egész napos felkészítés keretében sikerült speciális tájékozódási ismeretekhez juttatnunk hallgatóinkat, köszönhetően Erdélyi István tű. ezredes úrnak (Komárom-Esztergom MKI Igazgató-helyettese) és vele már évek óta együttműködésben dolgozóknak:

  • Somorjai Ágnes, Vakok Általános Iskolájának igazgatója
  • Veress Éva Ilona, gyógypedagógus
  • Bokor Miklós tű. alezredes, szolgálatparancsnok
  • Vincze Zsolt tű. százados, szolgálatparancsnok
  • Mohl Attila tű. százados, FKI KMSZ
  • Könnyű László, nyugállományú tűzoltó.

Az oktatási nap 8 órakor egy rövid megnyitóval kezdődött. A BM OKF képviseletében Fülep Zoltán tű. ezredes úr, a Tűzoltósági Főosztály főosztályvezetője, a KOK részéről Diriczi Miklós tű. ezredes, igazgató-helyettes köszöntötte a vendég előadókat, hallgatóinkat. Kiemelték, hogy a zártéri tájékozódás, a sérültek felkutatás füsttel telített környezetben rendkívüli feladatok elé állítják a tűzoltókat napi munkájuk során, ezért mennyire fontos már az alapfokú képzések során az ez irányú ismeret-, és tapasztalatszerzés.

A megnyitó után Erdélyi István tű. ezredes úr beszélt arról, hogyan jött az ötlet, hogy a vakok és csökkent látóképességű személyek tájékozódási oktatását a tűzoltói képzésbe lehetne integrálni. Az ideát tettek követték, a fentebb már bemutatott kollégáival közös munka kezdődött, melynek tapasztalatait pályázati munkában foglalta össze, amivel nyert is a BM OKF által meghirdetett „Dr Balogh Imre Emlékpályázaton”.

Ezt követően Somorjai Ágnes beszélt a tűzoltókkal történt közös munka kezdetéről, Erdélyi ezredes, hogyan kereste meg, miként találták meg azokat a közös pontokat ahol a saját képzési tapasztalataikkal elősegíthetik a mentő tűzoltói munkát.

A bevezető után Veress Éva Ilona gyógypedagógus előadásában azon képességek szükségességéről, majd fejlesztéséről, illetve annak lehetőségeiről beszélt, amelyek a legfontosabb érzékelésünk tehát a látás ideiglenes megszűnésével kerülnek előtérbe (hallás, tapintás, belső „iránytű”).

Az elméleti alapok rövid ismertetés után következett az a rész, amit már mindenki izgatottan várt…a gyakorlat.

A hallgatókat 5-6 fős csoportokra osztottuk, a nap további részében az 5 gyakorlati helyszínen forgó rendszerben más-más ismereteket kaptak.

  1. helyszín:

A szituáció azt feltételezte, hogy egy társunk füsttel telített zárt térben maradt. A hallgatók párokba rendeződtek, teljes védőfelszerelésben, hátukon légzőkészülékkel, a látásukat szemtakaróval korlátozták.

A feladat az volt, hogy menjenek be a tanterembe, találják meg a társukat, a rajta lévő légzőkészülék hordkeretének hevederét húzzák meg, a légző álarcot adják rá, majd találjanak ki a helyiségből.

  1. helyszín:

Egy épület alaprajzának szóbeli leírása, ami alapján a hallgatók megpróbálták térképet rajzolni az adott helyiségekről.

  1.  helyszín:

Alagsori lakás 3 helyiséggel, amelyben feltételezett tűzeset. A feladat összegubancolódott tömlő mentén haladás párban, fedett szemmel. A feltételezés szerint káreset közben a sugárvezető és a segédsugárvezető levegője elfogyott. A szabad levegőn a váltásnak információt kellett adni a sugárcső helyéről.

  1. helyszín:

Hallás és mozgás összekapcsolása.

A hallgatók a tornateremben először elszórva majd körben helyezkedtek el fedett szemmel. Több feladattal készült az oktató, melyek arra alapultak, hogy hang alapján személyt, távolságot, és irányt kell meghatározni.

  1. helyszín:

Öltözködés fedett szemmel. A hallgatók saját védőfelszereléseiket (védőruha, légzőkészülék) vették fel és le miközben látásukat szemtakaróval korlátozták. Ezek mellet a társak felszerelését is ellenőrizni kellett, hogy megállapítsák azok beavatkozásra alkalmasak-e.

Itt is megjelent feladatként a hang utáni tájékozódás. (Milyen hangot ad egy sisak, kézilámpa, kárhely rádió illetve, hogy mi a különbség a „koppanó” és a „csúszó” hang között.)

 

A helyszíni tevékenységet mindenhol azzal fejezték be, hogy a hallgatók a feladatot, a szerzett tapasztalatokat az oktatóval megbeszélték és közösen értékelték.

A nap zárása egy közös értékeléssel történt. Örömmel láttam, hogy a hallgatók rendkívül élvezték az egész napi feladatokat, olyan új ismereteket szereztek, amelyeket már jelen képzésük gyakorlati óráin is alkalmazhatnak (például a légzőkészülék gyakorlópályán).

Megköszönve a Vakok Általános Iskolája gyógypedagógusai és a velük együttműködő kollégáink több éve tartó munkáját, hogy 8 órás ízelítőt tartottak a közösen kialakított képzési tematikájukból.

Összességében elmondhatom, hogy a foglalkozásokat végigkísérő oktatóink és a hallgatók is a mindennapi feladataik ellátásához új tapasztalatokat szereztek, hogy azokat felkészültebben és hatékonyabban tudják ellátni. Ezért remélem, hogy a most megkezdett közös munka a jövőben folytatódik hozzájárulva ezzel a tűzoltó képzés színvonalának emeléséhez.

 

Vass Zoltán tű. szds.


 

Kapcsolódó információk: