Mentési gyakorlat a Zugligeti libegőn

A gyakorlat helyismereti foglalkozással kezdődött, amelyet a BKV Turisztikai és Értékesítési Divízió Kötélvontatású Kötöttpálya Üzemeltetési Szakszolgálat vezetője tartott. A foglalkozás a völgyoldali állomáson kezdődött, itt ismertették a libegő műszaki adatait, valamint azokat az eseményeket - áramszünet, segédhajtás meghibásodás, mechanikus meghibásodás -, amikor a kötélpályán mentési feladatot kell végrehajtani. Tűzoltói beavatkozásra mechanikus meghibásodás esetén van szükség. Ezután megtekinthetőek voltak a mentéshez szükséges völgyoldali állomáson tárolt eszközök (teleszkópos rudazat kötélzettel, mentőheveder, világító lámpatest stb.), valamint az a feszítősúlyt, 

aminek lebontásával a kötélpálya székeit közelebb lehet engedni a földhöz, csökkentve a mentendő személy és a talaj közötti távolságot. Mivel a libegőre az Országos Vasúti Szabályzat vonatkozik, ezért a mentést időjárási viszonyoktól függetlenül 3 órán belül végre kell hajtani. A helyismereti foglalkozás a hegyoldali állomáson folytatódott. A libegővel folytatott mintegy 15 perces út során láthatóak voltak a mentést nehezítő körülmények. Az 1040 méter hosszú kötélpálya kezdetben lakóházak kertjei fölött halad, majd egy rendkívül meredek hegyoldali szakaszon folytatódik. Megközelítésére mindössze 3 út szolgál. A hegyoldali állomáson megtekinthető volt a gépház, ahol a segédhajtás is található, valamint azok a beton elemek, amelyekből áramszünet és a segédhajtás meghibásodása esetén kb. 10 darabot függőszékekbe helyezve elindítható a kötélpálya. 

A helyismereti foglalkozást követően elkezdődött a gyakorlat végrehajtása. A feltételezés szerint a libegő hegyoldali hajtókorongja eltört, ezért a kötélpálya mozgásképtelenné vált. A függőszékekben 6 utas maradt fenn a völgyoldali állomás közelében. A gyakorlat során a mentésvezető végrehajtotta a felderítést, a BKV szakemberével felvette a kapcsolatot, meggyőződött arról, hogy a kötélpálya feszültségmentesítve lett, valamint a hegyállomáson a kötélágak rögzítve lettek. Az Iskola 1-es raja átvizsgálta a kötélpálya útvonalát, akik egy fő libegőből leugrott sérültet találtak. A lábtörést szenvedett személyt bord hordágy segítségével mentették le. A VIII. 2-es és a budavári őrs tagjai a függőszékekben maradt 6 főt mentették le alpintechnikai eszközök segítségével. A mentést nem csak a terepviszonyok, hanem az időjárási körülmények (zuhogó eső) is nehezítették. Összességében elmondható, hogy az eddigiektől teljesen eltérő gyakorlatot hajtottak végre a KOK képzésben résztvevői, ami jól sikerült és sok értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A tervek szerint jövőre egy szintén ismeretlen területen, a Budavári Sikló területén hajt végre mentési gyakorlatot a KOK.