Történeti áttekintés
A tűzoltók szervezett képzésének gondolatát már a múlt század végén gróf Széchenyi Ödön, a budapesti tűzoltóság megalapítója (1870), a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség első elnöke felvetette, aki az első szakképzett tűzoltó tisztként szaktudását a londoni tűzoltóságon szerezte. Az általa irányított fővárosi tűzoltóság tagjai közül kerültek ki az első oktatók, akik 1873-tól már a vidéki egyletek tűzoltóinak a képzésében is részt vettek.
A Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1890-től a fővárosban szervezett 2-3-4 hetes országos tűzoltótiszti és altiszti tanfolyamokat, melyek elméleti és gyakorlati vizsgával zárultak.
Az országos tanfolyamok szervezését 1903-tól a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség vette át. 1905-ben a Szövetség szabályzattal egységesítette a szaktanfolyamok anyagát. 1912-től már külön szerveztek alap- és felsőfokú tűzrendészeti tanfolyamokat.
1928-ban BM rendelet határozott egy országos tűzoltótisztképző tanfolyam létrehozásáról, ami már hat hónapig tartott.
Lényeges változás a képzésben 1946-ban következett be, amikor a vonatkozó BM rendelet szerint csak az lehetett tűzoltótiszt, aki érettségivel és felsőfokú tűzoltó tanfolyamon szerzett oklevéllel rendelkezett.
A II. világháborút követően az intézményes állami tűzoltótisztképzés 1948-ban indult meg Magyarországon az 5090/1948. Korm. sz. rendelet végrehajtására kiadott, az állami tűzoltóság tagjai kiképzésének szabályozásáról szóló BM rendelet alapján.
Az említett szabályozások alapján 1948-ban Budapesten, Makón és Nagykanizsán kezdődött meg az állami tűzoltóság tagjainak kiképzése. Az első Állami Tűzoltó Tisztképző Tanalosztály hallgatói Budapesten a Tas vezér utcai objektumban 1948. június 18-án kezdték meg tanulmányaikat.
1960-tól a tisztképző szakon az addigi 14 hónapról 2 évre emelkedett a képzési idő. Az évtizedek folyamán többször változott a tanintézet elnevezése (Állami Tűzoltótiszti Tanalosztály, "Petőfi" Tűzoltótiszt-képző Iskola, BM Akadémia Tűzoltótagozat, BM Tűzoltó Tisztképző Iskola), majd 1981. április 1-től BM Tűzoltó Kiképző Központ.
A tisztképzés mellett megkezdődött a zászlós, tiszthelyettes állomány képzése. A szaktanfolyami rendszer speciális felkészítést biztosított a tűzoltóság gépeinek, felszereléseinek kezelésére, továbbá az egyes szakbeosztások ellátására.
1992-től az oktató és kutató tevékenységet végző szakembereket egy szervezetbe vonták össze Tűzvédelmi Oktató és Kutató Intézet névvel.
1993-95. között a polgári védelmi képzés is a tanintézet feladatai közé tartozott. Ebben az időszakban az intézet neve BM Tűz- és Polgári Védelmi Intézetre változott.
A tűzoltóság és a polgári védelem szétválása után 1996-ban létrejött a BM TOP Tűzvédelmi Kiképző Intézet.
2000. január 1-től tanintézetünk új feladatként a katasztrófavédelmi felkészítés rendszerének kialakítását kapta.
A katasztrófavédelem szervezetének megalakulásától kezdve a tanintézet felnőttképzési tevékenysége igazodott a katasztrófavédelem feladatrendszerének változásaihoz. A 2000-es években az oktatási központ az Országos Képzési Jegyzék szerinti oktatáshoz csatlakozva képezte a tűzvédelmi szakembereket.
Tanintézetünk neve először BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központra, majd később Katasztrófavédelmi Oktatási Központra változott.
2008-tól a képzés az új szakmastruktúra, a kor és a szakterületek igényeinek leginkább megfelelő moduláris felépítésűvé és kompetencia alapúvá vált. E módosulás az egész tanítási-tanulási folyamatra, valamint a vizsgáztatási rendszerre is alapvetően kihatott.
2012-től a korábban már bevezetett a moduláris képzési rendszer átalakításra került az egységes rendvédelmi képzési koncepciónak megfelelően. 2016-ban pedig kiegészült a kéményseprők szakmai felkészítésével.
2019-ben a Kormány kiadta új oktatási koncepcióját, amelynek következtében megváltozott az addigi felnőttképzés rendszere. Az oktatás és a vizsgáztatás tevékenysége különvált, a tanintézet új oktatási struktúrát dolgozott ki, amelyben egységes lett alap-, közép-, és felső szinten is a tűzoltók szakmai képzése.
A KOK jelenlegi oktatási rendszere tanulási eredmény alapú programkövetelményekre épül, amelyek a kor technikai, technológiai fejlődésének követését, azok oktatási rendszerbe építését tűzték ki célul.
Az eltelt évtizedek alatt sokat változott az oktatási rendszer, de a fejlődés nem áll meg, a következő mérföldkő a digitalizáció, és a fiatalabb generációk igényeire optimalizált módszertani folyamatok kialakítása lesz. A modern technológia, a virtuális valóság olyan lehetőségeket tartalmaz, amelyek beépítésével gazdagodhat a tanítási és a tanulási tevékenység is.
